Régi képeken találunk Mihály-ábrázolásokat harcban a sárkánnyal, amellyel vagy lándzsával, vagy karddal harcol. Láthatjuk Mihályt mérleggel vagy a földgolyóval. Mihály szimbólumai:

–lándzsa: a világos, egy célra való irányultságnak a képe. Egyúttal távolságtartó is, mivel azzal messzebb lehet vívni.Ugyanezt tesszük a tudatunkkal, amikor először valamit szemügyre veszünk, pl.: egy ügy állását megnézzük és a gondolkodási folyamatok által, azzal bizonyos távolságra szembe állunk. Mihály lándzsája a célt tartja, tekintetét azonban nem arra fordítja. Ez azt akarja mondani, hogy ő egész belső erejével képes ellenfelét fogva tartani.

-a kardnál az elválasztás képpel van dolgunk, azaz miután valamit világosan szemügyre vettünk, gondolkodásunk képes az egyes dolgokat egymástól elválasztani, megkülönböztetni. Vág az esze – szoktuk mondani. Sok művészi ábrázolásnál látni, ahogy Mihály kardját a feje fölött meglendíti, mintha a gondolati szférából húzná elő.

-A következő ismertető jegy a mérleg képében van. Azt amit először világosan szemügyre vettünk és egymástól elválasztottunk, mérlegelnünk kell. Morális döntést kell hoznunk. A mérlegelés egyensúlykeresésre, nyugodt középpontra utal.

-A földgolyó a mindent átfogó egység képe, amelyben a Föld és a kozmosz egyesült, minden – egy. Mihály a földgolyóval azt akarja nekünk mondani, hogy ő kapcsolatban áll az egész kozmikus történéssel az égben és a földön.

Mihály a bátorság képviselője. Nem hátrál meg, bátran szembenéz feladatával és az ellenhatalmat belső erejéből le tudja győzni. Erre utalnak képek formájában a szimbólumai.

A gyerekek az olyan lelki erőket, mint pl.: a bátorság, meseképekben kapják. Pl.: a három kismalac, a legkisebb királyfi alakja…ezekkel azonosulnak, aggódnak vagy örülnek, és ez erősíti a bátorság lelki képességét. De bátorság az óvodába lépés is! 🙂

Ezen időszak lezárása ként tartjuk a bátorságpróbát. Itt a gyerekek szintén megélhetik az időszak tartalmát a szimbólumok által. Ezen a napon a csoport szobát átrendezzük 🙂  megjelenítve a négy  földi elemet, amit „legyőzve” válnak a gyermekek bátor vitézzé, illv. vitézleánnyá. Útközben saját kincsükre lelnek, legyőzik félelmüket a „sötéttől”, „magasságtól”, „tűztől” és „víztől”. A legenda ilyen átélésével jutnak élményhez, amely segíti majd őket , hogy későbbi életükben önmaguk is meg tudjanak küzdeni a maguk sárkányával, gonoszával és azt a lelkükben le tudják győzni. Az útjuk végén pedig elnyerik jutalmukat: megkapják a bíbor palástot, a koronát, és a keresztbe szelt almát a csillagukkal. Egymás után menve ezen az úton, végig nézik, figyelik, és támogatják egymást 🙂 ahogy az óvónénik is.