„Bizony a szíved is kicsi jászol ha lenne,
Újra jönne az Úr s gyermekként megszületne.” (Angelus Silesius)

 Az advent szó jelentése: megérkezés (advenire), és ez azt jelenti, hogy újra és újra megpróbálhatjuk, hogy megérkezzen valami abból a magasságos isteni lényből, aki a gologtai esemény által szövetségre lépett a földön élő emberiséggel. Mindenki átélheti, hogy egy ilyen önmagunkon végzett átalakítás csak belső nyugalomból, a csendes pillanatokban történhet, amelyeket a napi történésekből kell kiszakítanunk. Mindenki tudja, hogy ezt a belső összeszedettséget mennyire megnehezíti a külső fényözön és sürgés-forgás kihívása, amely különösen erős a karácsonyi időszakban.

A külső fény belső fényként szeretne kigyúlni a lelkekben. Az idevezető út ráhangolódás az ünnepre. A gyerekeket saját példánk által hangoljuk rá a jó szokásokra, tanítjuk a gyakorlandó magatartásokra, ezzel késztetve utánzásra őket. Például a várakozás, türelem.

A négy adventi vasárnapban: világunk négyes számjegye köszön vissza. Négyes világunk így épül fel: A nehéz kövek birodalma, a szervetlen anyagok legfejletlenebb része: erre épül a növényvilág, a fölött az állatok világa áll, és végezetül ezt megkoronázza az emberiség birodalma, úgy ahogy az a világ fejlődése folyamán kialakult. Ez a „mi” világunk… ezt a világot építjük, ápoljuk a kis adventi tálacskánkban. 

Adventi kert – Adventi spirál

 Mit jelent az adventi kert?

Karl König Camphill (A Camphill-mozgalom alapítója, Rudolf Steiner munkatársa) álmában jelent meg ez szimbolikuss kép, mely azóta elterjedt a Waldorf-intézményekben adventi ünnepként, melyet hívnak kertnek, és spirálnak is.

Maga az adventi spirál fenyőágakból, örökzöld növényekből spirál alakban kirakott forma, amelyben ősi szimbólumok jelennek meg.

Szimbólumai:

Csillag: az embert szimbolizálja

Ama: bűnbeesést

A kisgyertya (az almában). az ember Énje

A spirál közepén lévő nagy gyertya a Krisztusi Én, a kezdet

Fehér liliom: a tisztaság szimbóluma

Vörös rózsa: szeretet

Kék kendő: Mária köpenye

Minden ember egyedül, almával és gyertyával a kezében végigjárja ezt a spirális ösvényt, és a spirál közepén elhelyezett nagy gyertyával meggyújtja a sajátját, amelyet kifelé haladva a maga választott helyre, egy ötágú csillagra helyez. Közben útját társai az idei adventi dalokkal kísérik (gyermekek esetében), várakozással, csönddel, tiszteletben tartva az egyéniségét. Életutunk újrajárása ez.Visszatekintés a születésig.

Rózsa és liliom: A rózsa és a liliom érzékelhetően reprezentálják az ellentéteket. A liliom hagymás virág és hármas törvényt követ. Gyökerei a földben, alakváltozás nélkül hagymájából bontakoztatja ki leveleit. A virág hatos csillagát két háromszög képezi. A hatos csillag a kinyilatkoztatás csillaga. A tiszta fehér virág az emberek egykori paradicsomi, égi ártatlanságának jelképévé tette ezt a növényt. Úgy is mondhatjuk, hogy a fehér liliom a kezdet virága.  Egészen más a rózsa. Erőteljesen gyökerezik a földben, alakváltozásában az ötös törvény mindenhol felismerhető: levelekben, a levelek elhelyezkedésében, a száron, a virágszirmok helyzetében a csipkerózsától, a nemesített rózsáig. Az ötös csillag a beteljesülés csillaga. E növényre illenek legjobban Schiller szavai:” Ha a legmagasabb rendűt, és a legnemesebbet keresed, e növény megmutatja, hogy amilyen ő a természettől fogva, olyan légy te az akaratod által.”   Az embernek a jövőbeni útja a továbbfejlődés. Ennek jelképe a rózsa.

Ezt az ünnepet külön ünnepeljük a gyerekekkel, és a felnőtekkel.

Az évszakasztalunkon, és az adventi kis tálkánkban megjelenik a betlehemi jászol (alakjai szimbolikus jelentéssel is bírnak):

Mária – az emberi lélek ősképe, aki kész arra, hogy „legyen”.

József – sokszor a védelmező, gondoskodó „nevelőatyának” nevezett, a testi létet szimbolizálja, ami a világon való létezésünk földi, fizikai alapja.

Pásztorok – rájuk bízottat, a védelemre szorulót őrzők. Ők hallják az angyal szavát. Ők a belső igazságot képviselik, fogékonyak az Isteni dolgok iránt. Szívük tele van tisztelettel és áhítattal. Igazi alázattal tudják imádni a „gyermeket”.

Gyermek – aki karácsonykor született, hogy bennünk is úja ismétlődően megszülethessen. Őróla beszél Angelus Silesius. Ő a „Szellemgyermek a lélek öblében.” (R. Steiner)

Nincs olyan gyermek, amelyik ne találna valamilyen kapcsolatot a jászol egyes figurái és önmaga között. Szívesen játsszák Mária, vagy József szerepét, vagy éppen pásztorok, vagy báránykák akarnak lenni. Naponta eljátszott Betlehemesünkben mindenki részt  vesz, saját indíttatásból vállalva szerepét, nemtől, szereptől függetlenül 🙂 .

  (A kecskeméti Waldorf iskola Ünnepi Kalendáriuma alapján.)